Tartalomjegyzék:
Meghatározás - Mit jelent a hálózati modell?
A hálózati modell egy adatbázis-modell, amelyet rugalmas megközelítésként alakítottak ki az objektumok és azok kapcsolatának ábrázolására. A hálózati modell egyedülálló tulajdonsága a séma, amelyet grafikonként tekintünk, ahol a kapcsolat típusok ívek, az objektumtípusok pedig a csomópontok. Más adatbázismodellektől eltérően a hálózati modell sémája nem korlátozódik rácsra vagy hierarchiara; a hierarchikus fát egy grafikon váltja fel, amely lehetővé teszi a csomópontokkal való alapvető kapcsolatok létrehozását.
A Techopedia magyarázza a hálózati modellt
Charles Bachman volt a hálózati modell eredeti feltalálója. 1969-ben a Data Systems Nyelvek Konferenciája (CODASYL) konzorcium a hálózati modellt szabványos specifikációvá fejlesztette ki. A második kiadványt 1971-ben vezették be, amely később gyakorlatilag minden megvalósítás alapjául vált.
A hálózati modell előnyei a következők:
- Egyszerű koncepció: A hierarchikus modellhez hasonlóan ez a modell egyszerű és a megvalósítás is könnyű.
- Képes kezelni több kapcsolattípust: A hálózati modell képes kezelni az egy-egy (1: 1), valamint a sok-sok (N: N) kapcsolatot.
- Könnyű hozzáférés az adatokhoz: Az adatokhoz való hozzáférés a hierarchikus modellhez képest egyszerűbb.
- Adatok integritása: A hálózati modellben mindig van kapcsolat a szülő és a gyermek szegmensek között, mert ez a szülő és a gyermek kapcsolatától függ.
- Adatok függetlensége: Az adatok függetlensége jobb a hálózati modellekben, szemben a hierarchikus modellekkel.
A hálózati modell hátrányai a következők:
- A rendszer komplexitása: Minden egyes rekordot mutatók segítségével kell fenntartani, ami az adatbázis szerkezetét összetettebbé teszi.
- Funkcionális hibák: Mivel a mutatók nagy száma nélkülözhetetlen, a beillesztés, a frissítések és a törlés összetettebbé válnak.
- A strukturális függetlenség hiánya: A szerkezet megváltozása szükségessé teszi az alkalmazás megváltoztatását is, ami a szerkezeti függetlenség hiányához vezet.
