K:
Mi a különbség a felhő-számításban a konvergencia, a hiperkonvergencia és a szuperkonvergencia között?
A:A konvergencia, a hiperkonvergencia és a szuperkonvergencia közötti különbség fok kérdése. Amikor a konvergencia fogalma felmerült, a válasz az alapozott architektúrákra adott válaszokat, ahol a számítási, tárolási és hálózati képességek külön maradtak. Egy összehangolt rendszerben a három aspektus egy részét kezelési szoftver használatával kötötte össze. A hiperkonvergencia azt jelentette, hogy bizonyos berendezések tartalmazhatják mind a számítást, mind a tárolást, de általában nem jelentenek hálózatot. A szuperkonvergencia megkísérel mindent összehozni, a virtualizációval és a menedzsmenttel együtt.
Térjünk vissza ehhez a silók gondolatához. Az informatikai siló általában az adatok szétválasztásával kapcsolatos, ám funkcionális szempontból is láthatjuk. Általában a számítógépekre, például munkaállomásokra vagy szerverekre és azok egyedi operációs rendszerére és szoftvercsomagjaira gondolunk, mint különálló típusú informatikai elemre. A hálózati eszközöket, például a kapcsolókat, útválasztókat, tűzfalakat és terheléselosztókat hagyományosan különbözik a munkaállomásoktól vagy a kiszolgálóktól. A nagy hatékonyságú tárolóhálózatok fejlesztésével ezt is különféle típusú összetevőnek tekintik. A virtualizáció és a menedzsment további két silónak tekinthető.
A konvergencia fogalmak közötti megoszlás nem pontosan illeszkedik. Inkább úgy tűnik, hogy egyfajta evolúció nagyobb konvergenciája felé halad. A Cloudistic az „IT infrastruktúra negyedik korszaka: szuperkonvergált rendszerek” című fehér könyvében a változásokat generációként látja:
- 1. generáció: födém
- 2. generáció: konvergált
- 3. generáció: hiperkonvergált
- 4. generáció: szuperkonvergált
Az infrastruktúrákat összehasonlító táblázatban részletezik, hogy a generációk hogyan állnak egymásba a költséghatékonyság, a teljesítmény, a könnyű használat, a rugalmasság és a jövőbeli potenciál szempontjából. Az egyik érdekes szempont, hogy a méretezhetőség elvesztését azonosították a hiperkonvergált infrastruktúrával, de a méretezhetőség helyreállítása a 4. generációban az elasztikus blokk-flash (EBF) tároló integrációja révén. Azt állítják, hogy termékük az Ignite az első szuperkonvergenált infrastruktúra-rendszer a piacon, és hogy legyőzi a korábbi IT-infrastruktúra-generációk során nyilvánvaló korlátokat. Az Ignite platform egyesíti a számítógépes hardvert, a hipervizort, a tároló és a hálózati megjelenítést egyetlen csomagba.
Ha egy vagy több egységben két vagy több funkciót kombinálunk, akkor konvergencia alakul ki. Ahogy a berendezésgyártók úgy találták, hogy különféle funkciókat tudnak elhelyezni ugyanazon a többszolgáltatásos dobozban, a felhőalapú számítástechnikai szolgáltatók egyre több funkciót fognak összehozni kisebb csomagokban. Az új technológiák, például a hálózati funkciók virtualizációja (NFV) és a szoftver által definiált hálózatépítés (SDN) lehetővé teszik az egyszeri nehézkes technológiák hozzáadását az IaaS és a SaaS kínálatához. Mivel a virtualizáció együtt működik a felhőalapú számítástechnikával, a technológiák konvergenciája már n-edik fokig lehetséges.
