Míg a tárgyak internete (IoT) frenetikus ütemben gyűjti az adatokat, és az adatok beáramlása növekszik, sokrétűen többször felteszik a kérdést: kezeljük-e ezeket az adatokat etikusan? Míg a nagyvállalatok, a kormányok és még a számítógépes bűnözők az adatmennyiséget valódi aranyminiszternek tekintik, sokan kíváncsi, hogy ezek a csoportok az aranybányát fogják-e felhasználni a magánélet, a titoktartás és akár a biztonság megsértése érdekében.
Ebben az összefüggésben elengedhetetlen néhány olyan közelmúltbeli esemény emlékeztetése, amelyek sok vitát váltottak ki: az egyik a Whatsapp Facebook általi felvásárlása, a másik pedig az NSA vita. Nem kell zseninek lennie annak megállapításában, hogy a Facebook oly sok pénzt költött az akvizícióra - a Whatsapp az ügyfelek adatainak kincstárát hozza magával, amelyek nagy része személyes és bizalmas. A Facebook mélyebb betekintést akar a felhasználók fejében, hogy jobban testreszabhassa és eladhassa termékeit.
Másrészről, az NSA szomorúan gyűjt és gyűjt adatokat az amerikai állampolgárokról, miközben gyanútlanul megosztják a létfontosságú adatokat az interneten. Nyilvánvaló, hogy mindez a nemzetbiztonság nevében történik. Az NSA megelőzni akarja a terrorista tevékenységeket. Ebben az összefüggésben azonban bizonyos kérdések merülnek fel: ki a tulajdonosa az összegyűjtött adatoknak? A vállalatok és intézmények jogosultak-e még az adatok gyűjtésére? A vállalatok visszaélnek-e a rendelkezésükre álló óriási mennyiségű adattal? És milyen felszereltséggel vagy hajlandósággal tudunk foglalkozni az adatokkal való visszaéléssel, amelyek újradefiniálhatják az életünket?
