Tartalomjegyzék:
- Meghatározás - Mit jelent a dinamikus funkció betöltése?
- A Techopedia magyarázza a dinamikus funkció betöltését
Meghatározás - Mit jelent a dinamikus funkció betöltése?
A dinamikus funkció betöltése (DFL) az a képesség, hogy meghatározzuk az alapértelmezett rutinokat, amelyeket a program indításakor összeállítunk és a memóriába töltünk. Mivel sok alkalmazás olyan funkciókat tartalmaz, amelyeket esetleg nem használnak, a DFL azon képessége, hogy csak függő programokat válasszon, növeli a program kezdeti megnyitási idejének sebességét.
A DFL-t lusta betöltésnek is nevezik.
A Techopedia magyarázza a dinamikus funkció betöltését
Az alkalmazások általában számos funkcióval rendelkeznek, amelyek közül sokat gyakran használnak. Más funkciókat ritkán vagy csak bizonyos esetekben lehet használni.
A DFL technika meghatározza, hogy a rendszerbetöltő csak a program szükséges összetevőit tölti be, amelyekre mindig vagy általában szükségük van. Ez a módszer tehát a program teljesítményének javítására irányul.
A program elindításakor a memóriába betöltött programösszetevők, például a modulok vagy a DLL-ek megcímkézése a szoftver funkcióinak menete folyamatától függ. A program indításakor egyes szálak nélkülözhetetlenek, mivel a felhasználónak előfordulhat, hogy egy adott funkció futtatása előtt meg kell néznie egy felületet. Más szálak késleltethetők mindaddig, amíg az eredeti felület a memóriába nem kerül.
Egy tipikus programnak egynél több interfésze van. Amikor egy számítógép felismeri, hogy a felhasználó nem használ bizonyos szoftverfunkciókat, további komponenseket tölthet be a memóriába, ami befolyásolhatja a teljesítményt a számítógép hardverének túlterhelésekor.
