K:
Miért fontos a tartalékkapacitás a rendszerekben?
A:Számos IT szakember fontosnak tartja a tartalék kapacitás beépítését a hardver virtualizációs rendszerekbe. Ez az ezen elosztott rendszerek átfogó tervezésének része, amelyben az erőforrásokat dinamikusan osztják el.
A tartalékkapacitás beépítésének legfontosabb oka az, hogy anélkül egy adott rendszer forrásokra éhezhet. A virtuális gépektől hiányozhat a megfelelő működéshez szükséges CPU vagy memória. A munkaterhelés kezelése negatív hatással lehet. Általában ez ugyanazon az elven működik, mint bármely más rendszer bármely más erőforrással. Például a társaságok a költségvetésbe tartalék pénzügyi kapacitást építnek be a közelgő vagy nem várt tőkeprojektek kezelésére. Ugyanígy a tartalékkapacitás a rendszerekben olyan helyzetek és forgatókönyvek széles skáláját segíti elő, ahol további erőforrásokra van szükség.
A kapacitásprobléma gondolkodásának egyik módja az egyes alkalmazások csúcsidejének elemzése. A hálózati mérnökök jelentős időt töltenek valós időben az alkalmazások erőforrásigényének nyomon követésével. Még ha el is hagyjuk a méretezhetőség kérdését, mindenféle helyzet okozhat erőforráshiányt, amelyben a felhasználók nagy késéssel, a tárolt információkhoz való hozzáférés hiányával és más problémákkal járhatnak.
A tartalékkapacitás kiépítésén túl a munkaterhelés-elosztás jelentős része az ilyen típusú helyzetek biztosításában. Valójában vannak érvek a túlzott tartalékkapacitás ellen, a költségekkel és a rendszerek hatékonyságával kapcsolatos érvek ellen. A filozófia része az, hogy az automatizált és fejlett rendszerek alkalmazhatják a munkaterhelés-elosztást, alternatívájaként annak a hatalmas kapacitástartaléknak, amelyet a vállalatnak fizetnie kell.
A méretezhetőség szempontjából ott van az az érv is, hogy a mérnököknek és a tervezőknek korábban be kell építeniük az extra kapacitást vagy a kiegészítő kapacitás hozzáadásának képességét, ahelyett, hogy repülésre kellene rátalálniuk, hogy később megoldják a problémákat.
Az egyik legjobb játékterv a vállalatok számára, hogy megvizsgálja az új autonóm vagy automatizált erőforrás-elosztó rendszereket, amelyek különféle típusú munkaterhelés-kezeléseket tudnak végrehajtani, amelyek kiküszöbölhetik a nagyobb tartalékkapacitás szükségességét, vagy elháríthatják a válságot a csúcsigény körül.
