Tartalomjegyzék:
Meghatározás - Mit jelent az N-szintű építészet?
Az N-szintű architektúra egy kliens-szerver architektúra koncepció a szoftverfejlesztésben, ahol a bemutatási, feldolgozási és adatkezelési funkciók logikailag és fizikailag is el vannak választva. Ezek a funkciók mindegyike külön gépen vagy külön klasztereken fut, így mindegyik képes maximális kapacitással ellátni a szolgáltatásokat, mivel nincs erőforrás-megosztás. Ez a szétválasztás megkönnyíti mindegyik külön-külön történő kezelését, mivel az egyik munkája nem érinti a többieket, elkülönítve a felmerülő problémákat.
Az N-szintű architektúrát többszintű architektúrának is nevezik.
A Techopedia magyarázza az N-szintű építészetet
Az N-szintű architektúra általában egy alkalmazást három rétegre oszt fel: a bemutatási szintre, a logikai rétegre és az adatrétegre. Ez az alkalmazás különböző részeinek fizikai szétválasztása, szemben az elemek általában a fogalmi vagy logikai elválasztásával a modell-nézet-vezérlő (MVC) keretben. Egy másik különbség az MVC keretrendszerhez képest az, hogy az n-rétegű rétegek lineárisan vannak összekapcsolva, azaz minden kommunikációnak a középső rétegen keresztül kell mennie, amely a logikai réteg. Az MVC-ben nincs tényleges középső réteg, mert az interakció háromszög; a vezérlőréteg hozzáféréssel rendelkezik mind a nézethez, mind a modellrétegekhez, és a modell szintén hozzáfér a nézethez; a vezérlő létrehoz egy modellt is a követelmények alapján, és ezt a nézetre tolja. Ugyanakkor nem zárják ki egymást, mivel az MVC keretrendszer az n-rétegű architektúrával együtt használható, mivel az n-réteg az alkalmazott architektúra, az MVC pedig a prezentációs réteg keretét képezi.
Az n-rétegű architektúra előnyei a következők:
- Skálázható - külön rétegek méretezése anélkül, hogy más rétegeket érintne
- Egyéni kezelés - megakadályozza a lépcsőzetes hatásokat; izolálja a karbantartást
- Rugalmas - bármilyen módon bővíthető a követelményeknek megfelelően
- Biztonságos - Minden réteg külön-külön és különféle módon biztosítható
