Tartalomjegyzék:
- Meghatározás - Mit jelent a folyadékkristályos kijelző (LCD)?
- A Techopedia magyarázza a folyadékkristályos kijelzőt (LCD)
Meghatározás - Mit jelent a folyadékkristályos kijelző (LCD)?
A folyadékkristályos kijelző (LCD) egy olyan típusú technológia, amely olyan folyadékkristályokat használ fel, amelyek elektromos áram stimulálásakor nyitnak vagy záródnak. Ezek a folyadékkristályok képezik az LCD technológia alapját.
Az LCD-t a kijelző eszközök egyik legfontosabb újításának tekintik, és gyakran használják a mainstrean elektronikában, például a mikrohullámú sütőben, a laptop számítógépekben, az okostelefonokban és a televíziókban. Az LCD technológiát részesítik előnyben a többi megjelenítési technológiával szemben, mivel ez könnyebb, vékonyabb és kevesebb energiát igényel.
A Techopedia magyarázza a folyadékkristályos kijelzőt (LCD)
A folyadékkristályos technológia alapvetően 1888-ban kezdődött, amikor Friedrich Reinitzer felfedezte a sárgarépából kivont koleszterin kristályos jellegét. 1972-re az első aktív mátrixú folyadékkristályos kijelzőpanelt a Pittsburghi Westinghouse készítette, és 2008-ra az LCD televíziókat világszerte elosztották, és továbbra is aktívan helyettesítik a katódsugárcsöveket.
A folyékony kristályok összetett molekulákból készülnek. Csakúgy, mint a víz, megváltoztatják az állapotát szilárd anyagból folyékonyvá, attól függően, hogy milyen hőmérsékletnek vannak kitéve. Folyékony állapotban a molekulák mozognak, de valószínűleg egy bizonyos irányba vezetéket képeznek, lehetővé téve a fény visszaverését. A kristályokat egy mátrixban rendezik el, három vörös, zöld és kék színű kristályból álló csoportokkal, amelyek pixelnek nevezett szegmenst képeznek. A pixelek csoportjai számokat, betűket vagy alakzatokat képezhetnek, és oszlopok vagy sorok szerint vannak elrendezve. A polarizált fény megengedett vagy blokkolt, mivel a folyadékkristályokat külön-külön be- és kikapcsolják.
