Tartalomjegyzék:
- Meghatározás - Mit jelent az 1. szintű gyorsítótár (L1 gyorsítótár)?
- A Techopedia elmagyarázza az 1. szintű gyorsítótárat (L1 gyorsítótár)
Meghatározás - Mit jelent az 1. szintű gyorsítótár (L1 gyorsítótár)?
Az 1. szintű gyorsítótár (L1 gyorsítótár) egy közvetlenül a mikroprocesszorba beépített memória-gyorsítótár, amelyet a mikroprocesszor nemrégiben hozzáférhető információinak tárolására használnak, ezért elsődleges gyorsítótárnak is nevezik. A belső gyorsítótárnak vagy a rendszer gyorsítótárnak is nevezik.
Az L1 gyorsítótár a leggyorsabb gyorsítótár, mivel már beépítve van a chipbe nulla várakozási állapotú felülettel, így a CPU gyorsítótárak közül a legdrágább gyorsítótár. Ennek mérete korlátozott. Olyan adatok tárolására szolgál, amelyekhez a processzor nemrégiben jutott hozzá, olyan kritikus fájlokhoz, amelyeket azonnal végre kell hajtani, és ez az első gyorsítótár, amelyhez hozzáférni és feldolgozni lehet, amikor a processzor maga végzi el a számítógépes utasítást.
A Techopedia elmagyarázza az 1. szintű gyorsítótárat (L1 gyorsítótár)
A legújabb mikroprocesszorokban az L1 gyorsítótár egyenlően fel van osztva két részre: gyorsítótárra, amelyet a program adatainak tárolására használnak, és egy másik gyorsítótárra, amelyet a mikroprocesszor utasításai tárolására használnak. Néhány régebbi mikroprocesszor viszont az oszthatatlan L1 gyorsítótárat használja, és tárolja mind a program adatait, mind a mikroprocesszor utasításokat.
A statikus véletlen hozzáférésű memória (SRAM) használatával valósul meg, amely a processzor fokozatától függően különböző méretű. Ez az SRAM bitként két tranzisztort használ. A két tranzisztor egy „flip-flop” néven ismert áramkört alkot, mivel két állapota van, amelyek között tud flippelni; a második tranzisztor kezeli az első tranzisztor kimenetét. Mindaddig, amíg tápellátást kap az áramkörre, külső segítség nélkül is képes az adatok tárolására.
Az összes L1 gyorsítótár-kialakítás ugyanazt a folyamatot követi; az L1 gyorsítótár vezérlő logikája a gyakran használt adatokat tárolja a gyorsítótárban, és csak akkor frissíti a külső memóriát, amikor a CPU átadja a vezérlést más buszmestereknek, amikor a perifériás készülékek közvetlen memóriahozzáférést végeznek.
