Tartalomjegyzék:
Meghatározás - Mit jelent a harmonikus?
A harmonikus olyan jel vagy hullám, amelynek frekvenciája egy másik referenciahullám vagy jel aránya. A frekvencia egész számának többszörösétől az eredeti frekvenciáig függően a megfelelő harmonikus hullámot 2f, 3f és így tovább nevezhetjük, ahol f a referenciahullám frekvenciáját jelenti.
A harmonikus kifejezést számos olyan területen alkalmazzák, mint a zene, az akusztika, az elektronikus erőátvitel, a rádiótechnika és még sok más, bármilyen formájú hullámokra utalva, amelyek frekvenciájukhoz kapcsolódnak (egész számozott többszörösek).
A Techopedia magyarázza a Harmonikat
A harmonikus kifejezés olyan hullámformákra utal, amelyek frekvenciauk alapján korrelálnak egymással. Mindig alkalmazzák a harmonikus sorozat bármely tagjára. A harmonikus olyan jel, amelynek frekvenciája a referenciajel frekvenciájának integrált szorzója.
Például, ha a referencia- vagy alapfrekvenciát valamilyen f értéknek tekintjük, f, akkor a 2f, 3f, 4f és így tovább frekvenciájú hullámokat harmonikus hullámoknak kell tekinteni. Tehát, ha az alapfrekvencia ismert, az egymást követő harmonikus frekvenciák könnyen kiszámíthatók. A 2f, 4f, 6f és így tovább fellépő jeleket páros harmonikusnak tekintjük, a 3f, 5f, 7f frekvenciákat pedig páratlan harmonikusnak.
A sok akusztikus eszköz által kibocsátott hanghullámokat általában harmonikus hullámoknak tekintik.
Az összes jel általában harmonikus frekvencián tartalmaz energiát, az alapfrekvencián kívüli energián kívül. Csak a tökéletes szinuszhullámok tartalmazzák az összes energiát az alapfrekvenciában. Egyes hullámok, például négyszögletes, fűrészfoghullámok és háromszöghullámok nagy mennyiségű energiát tartalmaznak harmonikus frekvenciákon is.
A vezeték nélküli kommunikációs rendszerekben az adókat úgy kell megtervezni, hogy a legkevesebb energiát bocsássák ki harmonikus frekvenciákon, mivel a harmonikus energia magas zavarhatja a vezeték nélküli szolgáltatásokat.
