Tartalomjegyzék:
Meghatározás - Mit jelent a G.711?
A G.711 egy alapértelmezett impulzuskód-modulációs szabvány, amelyet az Internet Protokoll magánfiók-csere-szállítói és a nyilvános kapcsolt telefonhálózatok között használnak. A G.711 digitalizálja az analóg hangjeleket 64 kbit / s sebességű kimenet előállításához.
Ez az ITU telekommunikációs szabványosítási szektor (ITU-T) szabvány az audio összeállításhoz a telefon hangjának kódolására szolgál. Ez a modern digitális telefonhálózat anyanyelve.
A Techopedia magyarázza a G.711-et
A G.711 tűrése másodpercenkénti 8000 mintánként, 50 millió részarányban van. A 8 bites nem egységes kvantálást használjuk arra, hogy minden mintát 64 kbit / s bitsebességgel állítsunk elő.
A G.711 két különféle változata a µ-law, amelyet elsősorban Észak-Amerikában használnak, és az A-law, amelyet az Észak-Amerikán kívüli országokban használnak. A kettő közötti különbség az analóg jelek mintavételén alapul, amelyet logaritmikus módon hajtanak végre. Az A-törvény dinamikusabb tartományú, mint az µ-törvény, ezért kevésbé zavaros hangot ad, mivel a mintavételi tárgyak jobban el vannak zárva.
Az alacsonyabb jelértékeket több bit felhasználásával kódoljuk, míg a magasabb jelértékekhez néhány bit szükséges, biztosítva ezzel, hogy az alacsony amplitúdójú jelek megjelenjenek, miközben elegendő tartományt tartanak fenn a nagy amplitúdó kódolásához. A tényleges kódolás nem használja a logaritmikus függvényeket. A bemeneti tartomány szegmensekre bontható, ahol az egyes szegmensek eltérő intervallumokat használnak a döntési értékek között. A legtöbb szegmens 16 intervallumot tartalmaz, és az intervallum mérete megduplázódik az egyik szegmensről a másikra.
A VoIP-vel együtt használt G.711 kiváló hangminőséget biztosít, mivel nincs tömörítés. Ugyanaz a kodek, amelyet a nyilvános kapcsolt telefonhálózatok és az integrált szolgáltatási digitális hálózati vezetékek használnak. A G.711-et a legtöbb VoIP szolgáltató támogatja.
