Tartalomjegyzék:
A szoftvermérnökök nem csupán alkalmazásprogramozók; állítólag olyan termékeket fognak készíteni és szerkeszteni az ügyfelek számára, amelyek megfelelnek elvárásaiknak, biztosítják a szükséges funkciókat és erős biztonsági mentéssel támogatják őket. A Java egy intelligens megoldás, amely megalapozza az ilyen robusztus segédprogramok alapját, és lehetővé teszi a fejlesztőknek, hogy hatékonyak, eredményesek és innovatívak legyenek - anélkül, hogy újból feltalálnák a kereket.
A Java programozás története
A legkorábbi számítógépekben a logika számokból származik, lyukasztó kártyák formájában, tehát nem volt szükség programozási nyelvekre. A technológia fejlődésével azonban felmerült egy olyan programozási közeg szükségessége, amely megközelítésében átfogó volt és kifinomultan használható. Ez olyan nyelvi platformokat hozott létre, amelyekbe a programozók fel tudták írni logikájukat (kódjaikat). Kezdetben alacsony szintű nyelveket használtak. Gyakran összeszerelési nyelveknek nevezik, és gépeikben nullák, illetve negatív logikák formájában könnyen értelmezhetők, amelyek negatív, illetve pozitív logikát képviselnek. (a programozási nyelvek történetéről a számítógépes programozásban: A gépi nyelvtől a mesterséges intelligenciáig.)
Nem sokkal később az emberek rájöttek, hogy nem tudnak rugalmas és megbízható kódot írni ezekkel a platformokkal. Ennek eredményeként a szoftverfejlesztők olyan nyelvek felé haladtak, amelyek meta állításokból, a processzor utasításaiból állnak, összehasonlítva az emberi olvashatósággal, megjegyzésekkel és egyéb adatokkal. Ezután a kötelező nyelvek kerültek képbe, például a COBOL és a FORTRAN. Ezt követte a szerzői és a parancssori nyelvek korszaka, amely a fejlesztők számára egy absztraktebb felületet biztosított a kódoláshoz. Ezt követte az iteratív, lista- és logika-alapú nyelvek megjelenése.
