Tartalomjegyzék:
- Meghatározás - Mit jelent a vektorgrafikus megjelenítés?
- A Techopedia magyarázza a vektorgrafikus megjelenítést
Meghatározás - Mit jelent a vektorgrafikus megjelenítés?
A vektorgrafikus megjelenítés a geometriai primitívumokból, például vonalakból, pontokból, görbékből és formákból származó modellek generálásának folyamata, amely a számítógépes grafikában megjeleníti a képeket.
A vektorgrafika előnye, hogy matematikai képletként méretezhetők, és méretezéskor nem veszítik el a felbontást. Amikor a méretezett objektumok, például a bitképezett képek méretezhetők, elveszítik a felbontást. A vektor képeket és objektumokat a szoftver matematikai operátorainak felhasználásával el lehet csavarni, nyújtani és színesíteni, és grafikus felhasználói felületen (GUI) keresztül a felhasználónak megjeleníteni. Az átalakítások tartalmazhatnak meghatározott műveleteket is zárt formákon. A vektoros formátumok ideálisak az eszközfüggetlen rajzokhoz.
A Techopedia magyarázza a vektorgrafikus megjelenítést
Egy pontot a térben (két- vagy háromdimenziós) a pont nulla síkhoz viszonyított szöge, a z-dimenzió (3D-s grafika) és a pont távolsága az origótól való kombinációjával határozza meg. Ez az alakzatok vektorgeometria alkalmazásával történő meghatározását matematikai képletké teszi, nem pedig egy rögzített adattárat, amely meghatározza a bitképeket.
A fájlméret a felbontástól függ, bár a bittérképet megjelenítő vektor fájlméret változatlan marad. Előnyösebb a vektor forrásfájlból megjelenített kép mentése. A különböző rendszereknek lehetnek különböző vektoros formátumai, például az .eps vagy az Adobe Illustrator által használt .ai formátum. A vektorgrafikus fájl mérete a benne lévő grafikai elemek számától függ. A vektorizált felületek a 3D számítógépes grafika általános jellemzői. Az egyszerűség és az interaktív képátviteli sebességű alkalmazások egyszerű hálókat és sokszögeket használnak a geometriai részletek ábrázolására. A magas képminőséget sima felületek, például felosztásos felületek, Bezier-javítások stb. Alkalmazásával érik el. A sokszögek árnyékoló algoritmusok révén sima felületeket is eredményeznek. A számítógépes animációban használt vektorképekkel a képletek felhasználhatók az animált szekvenciákhoz szükséges transzformációk biztosítására. Ezzel szemben az animált bitképek hatalmas mennyiségű adattárolást és sávszélességet igényelnek az egyes keretek újbóli megjelenítéséhez. Vektoros animációval az átalakításokat CPU-számítások végzik, a bittérkép-visszakeresési módszerrel szemben.
