Tartalomjegyzék:
Meghatározás - Mit jelent a tranzisztor?
A tranzisztor egy félvezető eszköz, amely rendelkezik egy kapcsoló minden tulajdonságával, lehetővé téve vagy blokkolja az elektronok áramlását. Három csatlakozóval rendelkezik, az egyik a bemenethez, az egyik a kimenethez és egy a kapcsolás vezérléséhez. Ez a modern elektronikai eszközök alapvető építőeleme, és általában az áramköri táblákon különálló részekként vagy integrált áramkörökbe ágyazva található.
A Techopedia magyarázza a Transistor-t
A tranzisztor félvezető anyagból, általában szilíciumból és legalább három csatlakozóból áll, amelyek a külső áramkörhöz kapcsolódnak. 1947-ben találta fel William Shockley, Walter Brattain és John Bardeen, akik közösen a fizikai Nobel-díjjal részesültek a technológiai fejlesztés katapultálásáért. Eredményük az olyan modern készülékek, mint a szélesképernyős TV-k, okostelefonok, táblagépek és más elektronikus számítástechnikai eszközök.
A tranzisztor legalapvetőbb funkciója egy elektronikus kapcsoló, amely lehetővé teszi az elektronok áramlását a kollektor oldaláról az emitter oldalán. A tranzisztor alapja vagy középső része valódi kapcsolóvezérlő elektródaként működik, amelyen keresztül az elektronstimuláció az anyagot szigetelőből gyorsan vezetőképes állapotba változtatja, ezáltal lehetővé téve az áramlás áramlását.
A tranzisztorokat doppinéssel ismert kémiai eljárással hozzák létre, ahol a félvezető anyag vagy plusz negatív töltést (N-típusú), vagy extra pozitív töltést (P-típusú) kap. Ehhez kétféle konfiguráció van: PNP vagy NPN, a középső anyag pedig az alap vagy az áramlásvezérlő.
A középső alaprétegben az áram vagy a feszültség nagyon kis változása nagy mennyiségű villamos áramot eredményez az egész alkatrészen. Ebben a vonatkozásban erősítőként használható.
