Tartalomjegyzék:
Meghatározás - Mit jelent az Ohmi törvény?
Ohmi törvény kimondja a feszültség, az áram és az ellenállás közötti kapcsolatot. E törvény szerint az áramkör két pontja között a vezetéken áthaladó villamosenergia mennyisége közvetlenül arányos a két pont közötti feszültséggel egy adott hőmérsékleten. Ohm egy egyszerű egyenlet, E = IR formájában fejezte ki gondolatát, amely leírja az áram, a feszültség, az áram és az ellenállás összefüggéseit. Ezen algebrai kifejezés szerint a két pont közötti feszültség (E) megegyezik az (I) árammal, szorozva az R ellenállással. Az Ohmi törvény egy nagyon hasznos és egyszerű eszköz az áramkör elemzéséhez. Széles körben használják az elektromos áramkörök, ellenállásos áramkörök, elektronika, hidraulikus analógia, időben változó jelekkel rendelkező reaktív áramkörök, lineáris közelítések, hőmérsékleti hatások és hővezetőképesség vizsgálatában.
A Techopedia magyarázza az Ohmi törvényt
Ohmi törvényt Georg Simon Ohm német fizikus fedezte fel. A törvényt 1827-ben "A galván áramkört matematikailag vizsgálták" című publikációjában tették közzé. Az Ohmi törvény elvét betartó anyagokat lineáris vagy ohmikusnak nevezzük, mivel a két pont között mért potenciálkülönbség az elektromos árammal lineárisan változik. Gustav Kirchhoff újrafogalmazta Ohm törvényét J = sE-ként, ahol J az ellenállás anyagának adott helyén az áram sűrűsége, E az elektromos mező az adott helyen, s pedig a vezetőképesség, amely egy paraméter, amely függ az anyag. Ohm törvénye az anyagokkal végzett sok kísérlet után általánosításra került, amelyek bizonyították az áram közvetlen kapcsolatát az anyagokhoz kapcsolódó elektromos mezővel. Ohm törvénye nem mindig igaz. A kísérletek bebizonyították, hogy egyes anyagok nem ohmikus módon viselkednek, amikor gyenge elektromos mezőt alkalmaznak rájuk. Korán azt hitték, hogy Ohm törvénye nem lesz sikertelen atomi szinten. Később azonban a kutatók bebizonyították, hogy Ohm törvénye alkalmazható csak négy atom szélességű és egyetlen atom magasságú szilíciumhuzalokra.