Tartalomjegyzék:
Meghatározás - Mit jelent a kézibeszélő?
A kézibeszélő a telefonokhoz kapcsolódó kifejezés, és a telefon típusától függően más értelemben is használható. Eredetileg a kifejezést egy telefon azon részének leírására használták, amelyet a fülhöz kellett tartani, hogy meghallgassa a másik felet a telefonok korai gyertyatartó modelljeiben. Most arra lehet használni, hogy a vezetékes vagy vezeték nélküli telefon bármely olyan részére utaljon, amelyet kézzel lehet tartani, és mobiltelefonok esetén maga a tényleges telefonra is utalhat.
A kézibeszélőt vevőként is ismertek.
A Techopedia magyarázza a kézibeszélőt
A kézibeszélő lényegében a telefon bármely olyan része, amelyet a kezében tartanak, és amelynek részei vannak a hallgatáshoz és / vagy a beszélgetéshez. A fülhallgató különbözik a kézibeszélõtöl, mivel általában az ember fejéhez van rögzítve, például fülhallgatókhoz és fejhallgatókhoz.
Egy tipikus kézibeszélő két fő része az adó és a vevő. Az adó egy mikrofon, amely továbbítja a hangszóró hangját, a vevő pedig a telefon hangjeleit továbbítja.
A telefon nagyon korai modelljeiben a kézibeszélőben csak egy vevő található. Ezeket csak vevőkészülékeknek hívták, és gyertyatartó telefonokban használták őket.
Az 1920-as évektől kezdve az adó és a vevő egyetlen kézibeszélő készülékgé van egyesítve, amelyet a kézben tartani lehet egyidejű beszéd és hallás céljából. Az adóval és vevővel rendelkező ilyen típusú kézibeszélőt adó-vevőnek hívták. Eredetileg a kézibeszélőket a telefon bázisállomásához vezetékbe helyezték. A vezeték nélküli telefonok bevezetésével azonban néhány kézibeszélő leválasztható és használható az alapkészülékhez való vezetékes kapcsolat nélkül. Ezek a vezeték nélküli kézibeszélők rádió adó-vevők, és rádióhullámokat használnak a bázisállomáshoz történő csatlakozáshoz.
A mobiltelefonok esetében az egész telefon rádió adó-vevőként működik, és kézibeszélőnek is nevezhető.
