Tartalomjegyzék:
- Meghatározás - Mit jelent a kódos többszörös hozzáférés (CDMA)?
- A Techopedia magyarázza a kódos többszörös hozzáférést (CDMA)
Meghatározás - Mit jelent a kódos többszörös hozzáférés (CDMA)?
A kódosztásos többszörös hozzáférés (CDMA) egy digitális cellás hálózati szabvány, amely szétszórt spektrumú technológiát használ. Ez a technológia nem korlátozza a sávszélesség digitális jeleit vagy frekvenciáit, hanem elosztja azokat egy teljes mértékben elérhető spektrumra vagy több csatornára. Így javult a hang- és adatkommunikációs képesség, valamint egy biztonságosabb és magán vonal.
A CDMA digitális szabvány vezető kommunikációs hálózati szabvány Észak-Amerikában és Ázsia egyes részein. A Qualcomm, az Egyesült Államokban működő vezeték nélküli kommunikációs cég szabadalmaztatta a CDMA-t, és ezt a technológiát forgalomba hozta.
A Techopedia magyarázza a kódos többszörös hozzáférést (CDMA)
A CDMA technológiát először a II. Világháború katonai műveleteiben használták fel, hogy megakadályozzák az ellenség rádiókommunikációs jelekhez való hozzáférését. Az 1990-es évek elején a Qualcomm bevezette annak lehetőségét, hogy ugyanazt a koncepciót alkalmazzák a nyilvánosan elérhető celluláris hálózati technológiával. Ebben az időben egy alternatív mobilhálózati aréna digitális szabvány nyert vontatást, ami kihívásnak bizonyult a CDMA támogatói számára. Annak ellenére, hogy a ragaszkodó negatívumok és a prominens iparági szereplők elriasztják, a CDMA támogatói sikeresen meggyőzték ezeket a vezetőket, hogy fontolják meg, használják és végül elfogadják az újonnan bevezetett CDMA szabványt.
Alapvetően a CDMA nagyobb légtérkapacitást kínál, mint az időosztásos többszörös hozzáférés (TDMA) alapú globális mobil kommunikációs rendszer (GSM) szabvány. Ezenkívül a CDMA kevesebb energiát is felhasznál. Egy másik előnye, amelyet a CDMA technológia büszkélkedhet, a bázisállomások közötti lágy átadás képessége, azaz kevésbé valószínű, hogy lekapcsolják a hívásokat.
A CDMA és más csatorna-hozzáférési módszerek, például az FDMA vagy a TDMA összehasonlításánál alkalmazott szokásos analógia az, hogy mindegyik ember zsúfolt helyiségben beszélgetést folytat egy barátjával. A szoba ebben az esetben egy csatorna (más néven vivőfrekvencia).
A TDMA-t hasonlítják arra a módszerre, amellyel a kommunikációt úgy hajtják végre, hogy egyenként beszélnek (tehát az „időosztás” név). Az FDMA viszont hasonló ahhoz a módszerhez, amelynél a kommunikáció különböző hangmagasságokon való beszéd útján történik (tehát frekvenciaosztás). Végül, a CDMA-t hasonlítják az embereknek, akik egyszerre, de különböző nyelveken beszélnek. Mivel csak azok, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, megérthetik egymást, lehetséges, hogy több beszélgetés is zajlik egyszerre a szobában.
A CDMA alapfogalma az, hogy a rajta keresztül kommunikálni kívánó felhasználók megosztott kódot kapnak. Míg több kód elfoglalhatja ugyanazt a csatornát, csak az azonos kóddal rendelkező felhasználók képesek kommunikálni egymással.
Mivel a CDMA és a GSM szabványok mindegyikének egyedi előnyei és hátrányai vannak, az előnyben részesített technológiai standard választás most a potenciális előfizetők kezében van. A végső választás azonban erősen függ attól, hogy ezek az előírások elérhetőek-e az előfizetők területén.
