Tartalomjegyzék:
- Meghatározás - Mit jelent az automatikus tárgyalás?
- A Techopedia magyarázza az automatikus tárgyalást
Meghatározás - Mit jelent az automatikus tárgyalás?
Az automatikus egyeztetés egy Ethernet eljárás, amely lehetővé teszi az eszközök számára, hogy vonalszakaszokon keresztül információt cseréljenek képességeikről.
Lehetővé teszik az eszközöknek az automatikus konfiguráció elvégzését a linkeken keresztüli legjobb működési módok elérése érdekében, és automatikus sebesség-illesztést biztosítanak a többsebességű eszközökhöz a linkek mindkét végén.
A Techopedia magyarázza az automatikus tárgyalást
Az automatikus egyeztetés egy Ethernet eljárás, amely lehetővé teszi két csatlakoztatott eszköz számára, hogy közös átviteli paramétereket válasszon, beleértve a duplex módot, a sebességet és az áramlásvezérlést. Először 1995-ben definiálták, mint opcionális funkciót a 10 és 100 Mbps csavart érpáros Ethernet média rendszerek számára. A folyamat első lépése a képességek megosztása, például a csatlakoztatott eszközök paramétereinek kiválasztása, és az eszközök által támogatott legnagyobb teljesítményű átviteli mód kiválasztása. Az automatikus tárgyalás az OSI modellben a fizikai rétegben zajlik. Kezdetben a gyors Ethernet szabványban választható komponensként definiálták, és visszamenőleg kompatibilis a 10BASE-T-vel. Később a protokollt kibővítették a gigabites Ethernet szabványban is, amely szükséges az 1000BASE-T gigabites Ethernethez.
Az automatikus egyeztetési protokoll magában foglalja az automatikus érzékelést különféle alkalmazások számára, és olyan impulzusokon alapul, mint a 10BASE-T. Az impulzusok érzékelik a csatlakoztatást más eszközökkel, és az eszközök továbbítják, amikor nem küldnek vagy fogadnak adatot. Ezeknek az egypólusú (csak pozitív) elektromos impulzusoknak 100 ns tartósságúak, maximális impulzusszélességük 200 ns, 16 ms-os intervallummal generálva, és normál kapcsolati impulzusoknak nevezzük.
Az automatikus egyeztetést módosított kapcsolat integritási impulzussal hajtjuk végre, hogy ne kerüljön sor csomag vagy felső protokoll fölé. Minden olyan eszköz, amely képes automatikus egyeztetésre, kiadja az FLP-t (gyorshivatkozási impulzus) bekapcsoláskor, a MAC-tól kapott parancs szerint, vagy a felhasználói interakció miatt. Az automatikus egyeztetési funkció alapja a gyors kapcsolati impulzusok. Az FLP sorozat a 10Base-T normál összeköttetés impulzusának sorozata, amelyet 10Base-T rendszerekben összekapcsolási teszt impulzusnak is neveznek. Az impulzusok együtt érkeznek, hogy szót vagy üzenetet képezzenek. Minden FLP 33 impulzuspozícióból áll, amelyeknek 17 páratlan helyzete megfelel az óraimpulzusnak, és 16 páratlan számú, az impulzusokkal foglalkozó pozícióból áll. Minden órapozíció elengedhetetlen a kapcsolatimpulzus kialakításához. Az FLP robbantása közötti idő 16 / + - 8 mikrosekund.
A sikeres automatikus tárgyalási folyamatot az alábbiakban foglaljuk össze:
- Két kapcsolati partner továbbítja a gyors kapcsolati impulzus sorozatot, amely csatolja a hivatkozási kód szavait bitkészlet nyugtázása nélkül.
- Egy állomás, amely automatikus egyeztetésként azonosítja a kezdeti fogadott FLP sorozat 6–17 impulzusát.
- A képes azonosítás után az állomás 3 következetes, teljes és egymást követő FLP sorozat fogadására vár.
- Az állomás belép a nyugtázás észlelési állapotba, és elkezdi továbbítani az FLP sorozatot, amely a hivatkozási kód szavait tartja a nyugtázási bitkészleten belül.
- Miután 3 teljes, egymást követő és következetes FLP sorozatot fogadott el egy nyugtázó bitkészlettel, az állomás tovább lép a teljes nyugtázási állapotba, és 6-8 FLP sorozatot továbbít, amely csatolja a hivatkozási kód szavakat a nyugtázó bitkészletben.
- A 6–8 FLP sorozat átadása után az állomás részt vesz a következő oldal cseréjén, amely opcionális.
- A következő oldalcsere befejezése után az állomások megoldják a HCD technológiát és tárgyalnak a linkről, ha ez támogatott. Éppen ellenkezőleg, ha nincs közös technológia megosztva, akkor nem alakulnak ki kapcsolatok.
