Mi az elme? Egyszerűen a hálózatba kapcsolt idegi impulzusok együttes összege? Kevesebb vagy annál több? Hol kezdődik és hol ér véget? Mi a célja? A lélek? Ezek olyan kérdések, amelyek kísértetjárta az emberi tudat létezésének nagy részét. De ebben az egyre inkább digitális korban izgalmas új betekintést nyerünk a tudatosság természetébe, ha azt mesterségesen szimuláljuk.
A mesterséges intelligencia kissé lazán definiált, de általában úgy értelmezhető, mint egy másik, biomimetikának nevezett mező részhalmaza. Ez a tudomány (felváltva "biomimikriának" nevezik) utánozza a természetes folyamatokat a technológiai rendszerekben, a természet mint a mesterséges innováció modelljeként felhasználva. A természetben az evolúció jutalmazza a jótékony tulajdonságokat azáltal, hogy elterjeszti azokat a természetes ökoszisztémában, és a technológia hasonló tendenciákat mutat, mivel a leghasznosabb eredményeket hozó technológia az, amely virágzik.
Ahogy a gépek fejlesztik a tanulás, a kiszámítás és a cselekvés képességét egy olyan kreativitás és egyéni ügynökség szintjén, amely gyakorlatilag emberi jellegű, mi emberekként egyre összetettebb, de küszöbön álló kérdésekkel nézünk szembe az AI természetét és annak jövőbeni szerepét illetően. De mielőtt túl mélyen belemerülnénk a mesterséges intelligencia szemantikájába, vizsgáljuk meg először három módszert, ahogyan az már megjelenik a világunkban.
