K: Mi a különbség a magánélet, a titoktartás és a biztonság között?
V: A magánélet, a titoktartás és a biztonság fogalma nagyon sok közös, mivel a mai információtechnológiára vonatkozik, de megvannak a saját jelentései és saját jelentős szerepe az adatok karbantartásában és az adatkezelésben történő alkalmazásukban is.
Először is, a magánélet kérdése gyakran vonatkozik a fogyasztó azon jogára, hogy adatait megvédje bármely más féltől. Ez magában foglalja a kiszolgáltatott adatok - például a Facebook-adatok, az ügyfelek válaszaira vonatkozó adatok és más demográfiai adatok vagy személyes adatok - védelmét az interneten való szabad terjesztése vagy harmadik felek számára történő eladása ellen. Általában véve a magánélet az egyén azon joga, hogy adatait magának tartsa.
A titoktartás hasonló ötlet, de kissé eltérő elemmel. Az informatikai szakemberek gyakran beszélnek a titoktartásról a beszállító vagy a szolgáltató, valamint az ügyfelek szempontjából. A titoktartási megállapodásokat gyakran alkalmazzák olyan helyzetekben, amikor a személyes adatokkal megbízott személyeknek meg kell őrizniük ezeket az adatokat a nyilvánosságra hozataltól. Alternatív megoldásként egyesek a bizalmasságot az összegyűjtött adatokkal kapcsolatos kérdésekként definiálhatják, ahol a magánélet védelmével kapcsolatos kérdéseknek ismét annak az alapelvének kell lenniük, hogy az egyént nem rögzítik vagy ellenőrzik.
A biztonság egy másik kifejezés, amelyet a vállalati vagy kormányzati rendszerekre alkalmaznak. A biztonság magában foglalhatja az ügyfelek magánéletének gondolatát, de a kettő nem azonos. Hasonlóképpen, a biztonság előírhatja a titoktartást, de ez nem általános célja. A legtöbb biztonsági rendszer általános célja egy vállalkozás vagy ügynökség védelme, amelyben sok veszélyeztetett ügyfél vagy ügyfél adat található, vagy nem. Időnként a magánélet és a biztonság célkitűzései megegyeznek. Más esetekben a biztonság nem biztosítja automatikusan az adatvédelmi aggályokat. Példa erre az, ha egy vállalkozás vagy kormányzati ügynökség képes megóvni adatait a külső támadóktól, de ahol az alkalmazottak megnézhetik a fogyasztói információkat. Egy másik forgatókönyv olyan helyzeteket vonhat maga után, amikor a vállalat nem vállal semmiféle felelősséget az ügyféladatok közzététele révén, és így dönt. Itt nem veszélyeztetik a vállalat biztonságát, de megsértik a fogyasztó magánéletét. A vállalkozások és a szövetségi ügynökségek közötti új szerződések szintén jó példák arra, hogy az informatikai kérdések átvágják a magánélet, a titoktartás és a biztonság különféle rétegeit.
