Tartalomjegyzék:
Meghatározás - Mit jelent a lengyel jelölés (PN)?
A lengyel jelölés a számtani, logikai és algebrai egyenletek kifejezésére szolgáló forma. A legalapvetőbb megkülönböztető tulajdonsága az, hogy az operátorokat az operandusaik bal oldalára helyezik. Ha az operátornak meghatározott rögzített száma operandusai vannak, a szintaxis nem igényel zárójeleket vagy zárójeleket a kétértelműség csökkentése érdekében.
A lengyel jelölés prefix jelölésként, prefix lengyel jelölésként, normál lengyel jelölésként, Varsó jelölésként és Lukasiewicz jelölésként is ismert.
A Techopedia magyarázza a lengyel jelölést (PN)
A lengyel jelölést 1924-ben Jan Lukasiewicz, egy lengyel logikus és filozófus találta ki a szenzentális logika egyszerűsítése érdekében. Az ötlet egyszerűen egy zárójel nélküli jelölés, amely az egyenletek rövidebbé és könnyebbé teszi az operátorok értékelési prioritásainak meghatározását.
Példa:
Infix jelölés zárójelben: (3 + 2) * (5 - 1)
Lengyel jelölés: * + 3 2 - 5 1
Ha a lengyel jelölést szintaxisként használják a nyelvi értelmezők programozásához, akkor azt könnyen elvégezhetik egy absztrakt szintaxisfába, és veremben tárolhatják. A zárójelekkel ellátott hagyományos infix jelölésnél az egyenletet elemezni kell, a zárójeleket eltávolítani, és az operátort és az operandusokat át kell helyezni. Nem ez a helyzet a lengyel jelöléssel, ezért a LISP és más kapcsolódó nyelvek ezt a jelölést használják szintaxisuk meghatározására.
