Tartalomjegyzék:
Meghatározás - Mit jelent a monolitikus kernel?
A monolit kernel egy operációs rendszer szoftverrendszere, amely minden jogosultsággal rendelkezik a bemeneti / kimeneti (I / O) eszközök, a memória, a hardvermegszakítások és a CPU-verem eléréséhez. A monolitikus kernelek általában nagyobbak, mint a többi kernel, mivel a számítógépes feldolgozás oly sok szempontjával foglalkoznak a legalacsonyabb szinten, és ezért be kell építeniük egy olyan kódot, amely számos eszközhöz kapcsolódik, I / O és megszakító csatornákkal, valamint más hardver operátorokkal.
A kernelnek ez a formája képezi a Linux, az Unix, az MS-DOS és a Mac OS alapját. Az újabb operációs rendszerek általában hibrid kernelt használnak, hogy megkönnyítsék a karbantartást és az operációs rendszer fejlesztését.
A Techopedia magyarázza a monolitikus kernelet
A monolit magok teljes jogosultságot élveznek az ellenőrzésük alatt álló különféle alkatrészek felett. Ezek tartalmazzák:
- Fájlrendszerek
- Folyamatközi kommunikáció
- I / O és eszközkezelés
- Alapvető folyamatirányítás
- Hardver
A legfrissebb kernel-architektúrák, például a mikrokernel vagy a hibrid kernel tervezése előnyben részesíthető, mert minél nagyobb lesz a kernel, annál több funkciót kell vállalnia. Ez megkönnyíti a kód betöltését és lassabb betöltését. A monolitikus kerneltervezés másik hátránya, hogy a kernelkódot módosítani kell a szolgáltatások hozzáadásához vagy a hibák kijavításához. Ez általában a kernelkód és a hardver illesztőprogramok újrafordítását igényli; akár egy teljes operációs rendszer frissítést is jelenthet, amely költséges és csökkenti a felhasználói bizalmat.
Az újabb kernel-architektúrák csak korlátozott jogosultságokhoz férnek hozzá, és a felhasználói térig továbbjuttatják a jogosultságokat olyan kiszolgálókon keresztül, amelyek az erőforrás-kezelést függetlenül, saját jogokkal biztosítják. Ezek a szerverek a kernel memóriaterületén kívül futnak, lehetővé téve sokkal kisebb kernelméreteket és sokkal hatékonyabb frissítési útvonalat.
A monolitikus kernel architektúrát továbbra is használják olyan rendszerekben, mint a Linux-alapú rendszerek, ahol a folyamatosan frissülő és cserélendő fejlődő kernel része az operációs rendszer kultúrájának. A Linux korszerűsítése miatt a monolitikus kernel elfogadható méretűre csökkent, megkönnyítve ezzel a funkciók hozzáadását.
