Tartalomjegyzék:
A modern szoftveralkalmazások összetett, nehéz feladatokat végeznek, és ezért fontos, hogy ezeket az alkalmazásokat megfelelő szoftver-architektúra támogassa. A kétszintű szoftver-architektúra nem teszi lehetővé a szoftveralkalmazások számára az ilyen összetett műveletek kezelését. Tekintettel a környezetre, az alkalmazások karbantartása és hibaelhárítása kétlépcsős architektúrán alapuló költséges és nehéz feladat. A háromlépcsős szoftver-architektúra lehetővé teszi az alkalmazások számára, hogy zökkenőmentesen feldolgozza a hatalmas mennyiségű változatos és összetett kérést, és megőrizze az adatok titkosságát. Mivel a szoftver-architektúra mindhárom szintje egymástól független, a karbantartási és hibaelhárítási erőfeszítések, valamint a költségek viszonylag alacsonyabbak, mint a kétlépcsős architektúra-alkalmazások esetében. A háromlépcsős alkalmazások jelentősen kevesebb állásidőt élveznek, és közvetetten hozzájárulnak a felhasználói élményhez.
Kétlépcsős versus háromszintű építészet
Számos oka van annak, hogy a háromlépcsős architektúrát jobbnak tekintik a kétlépcsős architektúrát.
A kétszintű architektúra nem alkalmazható olyan alkalmazásokhoz, amelyeknek nagy mennyiségű, változatos és összetett műveletet kell feldolgozniuk, mivel az ügyfél közvetlenül kommunikál a szerverrel, és a szerver több kéréssel elárasztható, mint amennyit képes feldolgozni. A háromlépcsős architektúrában szereplő köztes szoftver feldolgozza a műveleteket és a kéréseket érkezésük sorrendjében, majd elküldi az adathozzáférési rétegre.
