Tartalomjegyzék:
A nyílt rendszerek összekapcsolási modellje, amelyet OSI modellnek is neveznek, egy hálózati térkép, amelyet eredetileg a hálózatok létrehozására szolgáló univerzális szabványként fejlesztettek ki. Azonban ahelyett, hogy modellként szolgálnának az elfogadott, világszerte alkalmazott protokollokkal, az OSI modell tanító eszközévé vált, amely megmutatja, hogy a hálózaton belül milyen feladatokat kell kezelni a hibamentes adatátvitel elősegítése érdekében.
Ezeket a feladatokat hét rétegre osztják, amelyek mindegyike a többi réteg „átadott” funkcióitól függ. Ennek eredményeként az OSI modell útmutatást is nyújt a hálózati problémák elhárításához, egy adott rétegre nyomon követve. Itt áttekintjük az OSI modell rétegeit, és azt, hogy milyen funkciókat hajtanak végre egy hálózaton belül.
1. Fizikai réteg
A fizikai réteg a tényleges kábel, szálak, kártyák, kapcsolók és egyéb mechanikai és elektromos berendezések, amelyek hálózatot alkotnak. Ez az a réteg, amely a digitális adatokat olyan jelekké alakítja, amelyeket vezeték útján lehet továbbítani az adatok továbbításához. Ezek a jelek gyakran elektromosak, de a száloptikához hasonlóan nem elektromos jelek is lehetnek, például optika vagy bármilyen más, digitálisan kódolt impulzus. Hálózati szempontból a fizikai réteg célja az adatok küldésének és fogadásának architektúrájának biztosítása. A fizikai réteg valószínűleg a legkönnyebb réteg a hibaelhárításhoz, de a legnehezebb javítani vagy építeni, mivel ehhez a hardveres infrastruktúrát össze kell kapcsolni és be kell dugni.
